Oldalunk Cookie-t használ , kérjük ezt vegye figyelembe. 
Menü
Ön itt jár: > >

Hírek

Hering Viktor
Hírek

 

Szabadfogás – Pompás sikerek a serdülőknél

 

Csonka Csaba

 

 


Kiváló eredményekkel büszkélkedhetnek idén a serdülő szabadfogású birkózók,
hiszen a Csonka Csaba és Szatmári Zsolt által irányított válogatott Krakkóból, a
lengyelországi Európa-bajnokságról bronzéremmel térhetett haza, korábban
pedig nemzetközi versenyekről hoztak haza egy szakajtónyi érmet a fiatalok.
Csonka Csabával a korosztály sikereiről és az előttük álló feladatokról
beszélgettünk.


- Dzsúdósként kezdte, majd mégis a birkózásnál kötött ki végül, és ebben a
sportágban érte el legnagyobb sikereit. Korán megtörtént a
sportágválasztás? – faggattam a négyszeres magyar szabadfogású bajnok
Csonka Csabát.


- Az egész családom sportolt, a bátyám dzsúdózott, és később a
válogatottságig vitte, így nem volt kérdés, hogy én is ezzel a sportággal
ismerkedtem meg először, egészen pontosan négy esztendős koromban.
Két év után aztán Danyi László átcsábított a birkózókhoz, a Győri Dózsa
versenyzője lettem, majd 1992-ben a BVSC-hez, onnan pedig a Vasashoz
igazoltam, hogy aztán ’98-ban visszatérjek Győrbe. Versenyzői
pályafutásomat követően 2005-ben kezdtem el edzősködni, gyerek és diák
korosztályú fiatalokkal foglalkoztam.


- Aztán majdnem megszűnt Győrben a birkózás…


- 2010 tájékán megszűnt a Dózsa, és ezzel együtt a megszűnés szélére
került a sportág a városban, ám amolyan utódegyesületként 2012-ben
megalakult a Győri Birkózó Klub SE, így nem kellett lakatot tenni az
edzőterem ajtajára. Gyurasits Csabával és Rigó Attilával edzettük itt a
fiatalokat, a diák II-es korosztályban bajnokunk is volt, majd 2015-ben
Csabával a Győri Atlétikai Club birkózószakosztályába igazoltunk át. Két
évig a csónakházban tartottuk az edzéseket, a 2017-es győri Európai
Ifjúsági Olimpiai Fesztivált követően pedig saját birkózótermet kaptunk.
Jelenleg 60-70 gyerekkel foglalkozunk, a legkisebbektől egészen a
serdülő, kadét korosztályig bezárólag.

 


- Kizárólag serdülőket edz?


- Kisebbekkel is foglalkozom, ráadásul az egyik helyi iskolában hetente
kétszer tartok birkózást, és grundbirkózó iskolás csapatunk is van már. Öt
esztendővel ezelőtt a serdülő válogatott edzője lettem, két évig Farkas
Gáborral dolgoztam együtt, majd Gyurasits Csabával, két éve pedig
Szatmári Zsolttal „toljuk a szekeret”. Mindenképpen szeretném
megemlíteni a Szárliget fiatal edzőjének, Ungi Lajosnak a nevét, aki a
válogatott edzőtáborokban mellettünk dolgozik, segíti a munkánkat a 
régiós táborokban és az évközi összetartásokban is, és akit nagyon tehetséges szakembernek tartok.


- Milyen eredményekkel? Azt tudni lehet, hogy a kötöttfogású szakág
itthon mindig sikeresebb, mint a szabadfogású.


- Három Európa-bajnokságon vehettem részt a serdülőkkel eddig, két éve
Szerbiában a lányok szereztek egy bronzérmet, tavaly Győrben egy ötödik
helyezettünk volt, idén Krakkóból pedig Darabos László révén egy
bronzot hoztunk haza.


- Az idei nemzetközi viadalaik is jól sikerültek, ebből már lehetet látni,
hogy eredményes esztendőt zárnak?


- Sőt, már a legelső válogató versenyen kitűnt, hogy nagyon
kiegyensúlyozott a csapat, ami a nemzetközi tornákon eredményekben is
megmutatkozott. Februárban, Athénban, a tíz súlycsoportban, összesen
hét arany és három bronzérmet szereztünk, márciusban Bulgáriában
vettünk részt egy rangos nemzetközi versenyen, ahonnan két ezüst mellett
öt bronzérmet és két ötödik helyezést „hoztunk haza”. A lengyel EB előtt
pedig Erdélyben versenyeztünk, Kolozsváron négy szabadfogású
bronzéremmel gazdagodtunk. Ezek a sikerek már előrevetítették, hogy az
Európa-bajnokságon is sikeresek lehetünk. A szarvasi, másfél hetes
felkészülésünk is jól sikerült, „élesen” mentek ki versenyzőink az EB-re.
75 kilogrammban Zsivnovszyk Pétertől, 85 kilogrammban pedig Darabos
Lászlótól vártunk érmes helyezést Krakkóban. Peti végül a
nyolcaddöntőben esett ki, Laci viszont az elődöntőig menetelt, ahol ugyan
kikapott, de a bronzmérkőzésen technikai tussal verte ellenfelét.


- Valamennyi súlycsoportban indítottak versenyzőt szabadfogásban?


- Igen, mind a tíz súlycsoportban volt magyar induló, az Európa-
bajnokságot megelőzően Budapesten megrendezésre kerülő Combat
Games elnevezésű küzdősport viadalon pedig, birkózásban, öt magyar
fiatal képviselte hazánkat.


- A korosztály legjobbjai jövőre már az idősebbek között versenyeznek?


- Szerencsére sokan maradnak ebben a korosztályban jövőre is, hiszen
például a 38 és a 41 kg-os súlycsoportban diák korosztályú versenyzőink
szerepeltek, ők még két évig biztosan részt vehetnek a serdülő
versenyeken is. Darabos László és Zsivnovszky Péter mellett érdemes lesz
odafigyelni Gombos Alexre és Mányik Dávidra is, hiszen ők ketten – bár
jövőre már mindketten kadet korosztályúak lesznek - szintén sokra
hivatottak lehetnek a sportágban. Fontos, hogy a gyerekek menedzselése
már korán, 15 esztendős koruktól elkezdődjön, így a legtehetségesebbek a
későbbiekben is megmaradhatnak a szabadfogású szakágban.

 

- Serdülő fiúkat edz, és a serdülőkor köztudottan nem a legegyszerűbb
életkor a gyereknevelés szempontjából. Hogyan lehet közös nevezőre
kerülni ezzel a korosztállyal?


- Szerencsére semmiféle problémám nincs ezzel, azt gondolom, hogy a
srácok szeretnek velem dolgozni, és én is megtaláltam velük a közös
hangot. Ez lehet a sikeres szereplés egyik alapja, hiszen nincsenek viták,
konfliktusok, sőt, viselkedésükkel, a munkához való hozzáállásukkal
vannak olyanok is a csapatban, akik a többiek számára is igazi
példaképeknek számítanak.


- Darabos László püspökladányi versenyző, az edzésmunka nagy részét
tehát ott végzi. Mennyire fontos a jó kapcsolat kialakítása az
egyesületekkel?


- Folyamatosan tartjuk a kapcsolatot a válogatott versenyzőkkel és az
egyesületeikkel, edzőikkel, tudjuk, hogy a munka zömét otthon végzik el
a fiatalok, ezért különösen nagy hangsúly helyeződik az egyesületekben
elvégzett munkára. Az iskolai szünetekben, a nyári időszakban, a
világversenyek előtt felkészítő táborozásokat tartunk, keddenként pedig
Budapesten vannak keretedzések. Örömteli, hogy az elmúlt években
javult a klubokban végzett munka minősége, ami talán köszönhető a
régiós táboroztatásoknak és a szakmai továbbképzéseknek is. Érdekesség,
hogy az országnak ez a része, Szarvas és környéke, a hazai szabadfogás
egyik fellegvára, ahol remek versenyzők tűnnek fel, akiket kiváló edzők
készítenek fel a versenyekre.


- Nyáron is folytatódik a munka?


- A serdülő birkózókeret tagjai augusztus 12-étől Nagykanizsán vesznek
részt egy nemzetközi edzőtáborban, ahol többek között horvát és angol
fiatalokkal edzünk majd együtt. Negyven magyar fiatalt hívtunk meg ebbe
a táborba, közöttük a diák I-es korcsoportba tartozó tehetségeket is, akiket
még csak próbálgatunk ugyan, de fontos, hogy már most hozzászokjanak
a komolyabb küzdelmekhez.


(Hering Viktor)

 

 

Soha nem adom fel a küzdelmet”

 

Tizenegy éves korában kezdett birkózni, ráadásul fiúk ellen, 2019. április 12-én pedig a magyar birkózósport első női Európa-bajnokaként állhatott a dobogó legmagasabb fokára Barka Emese. A Csepeli BC szabadfogású kiválóságával a Vasasban töltött esztendőkről, a halomnyi bronzérem lelki súlyáról és a következő időszak feladatairól is beszélgettünk.

 

-         Valóban az öccsének köszönheti, hogy birkózó lett?

 

-         Tulajdonképpen igen, hiszen a szüleim azzal a céllal vitték le a testvéremet a Vasasba birkózó edzésre, hogy megerősödjön. A szüleim maguk is sportoltak, édesanyám kézilabdázott, édesapám focizott és az ökölvívást is kipróbálta, tehát nem állt távol tőlük a mozgás, a sport. Ha már az öcsémet levitték, elkísértem őket én is, később be is álltam a fiúk közé az edzésekre, és nem is lógtam ki a sorból. 2000-ben kezdtem el birkózni, tizenegy esztendősen, egy olyan időszakban, amikor a női birkózás még közel sem volt ilyen népszerű, mint napjainkban. Versenyző- és edzőtársaim sem akadtak sokan a lányok között, így a viadalokon is a fiúk mezőnyében léptem szőnyegre, hiszen ebben a korban még amúgy sem volt nagy a fizikális különbség közöttünk.

 

-         A Vasasban nevelkedett, ott edzett másfél évtizeden keresztül, aztán következett a Csepeli BC…

 

-         Tizenöt évet birkóztam a Vasasban, de szerettem volna váltani, így kerültem a Csepelhez 2016. januárjában. Hosszú, szép esztendők kötöttek az angyalföldi egyesülethez, így egyáltalán nem volt könnyű megélni ezt az új helyzetet, de belevágtam életem egy új szakaszába. A Vasasban sokáig kötöttfogásban birkóztam Bódi Jenő irányításával, és bár később már szabadfogásban értem el a sikereimet, a stílusomra nagy hatással vannak a kötöttfogásban eltöltött esztendők.

 

-         2010-ben aztán új edző irányítása alatt kezdett dolgozni.

 

-         Ekkor lett az edzőm Diletta Giampiccolo, aki ma már Ritter Diletta, ő a kétszeres Európa-bajnok Ritter Árpád olasz felesége. Szinte az első pillanattól kezdve remek kapcsolat, összhang alakult ki közöttünk. Diletta olyan tréner, aki maga is megtapasztalta, hogy milyen átélni a küzdelmet a szőnyegen, hiszen harminc éve dolgozik a birkózásban, és aki világbajnoki ezüstéremig jutott.

 

 

-         Egy női edző, gondolnánk, nem vezet olyan megterhelő edzéseket, mint egy férfi.

 

-         Pedig ez egyáltalán nem így van, sőt, akkor, amikor egy férfi tréner már elgondolkodna, hogy visszavesz a megterhelésből, Diletta még rápakol egy lapáttal.

 

-         Az Európa-bajnokság előtt lelkileg is meg kellett erősíteni önt. Ennek mi volt az oka?

 

-         A hazai rendezésű világbajnokság előtt remek formában éreztem magam, úgy is vágtam neki a küzdelmeknek, de most, Bukarest előtt egy héttel még azt éreztem, hogy tehetek bármit, nem áll össze a mozgásom, a formám. Szerencsére lelkileg kiváló formában voltam, hihetetlen győzni akarás, motiváció dolgozott bennem, tulajdonképpen ennek köszönhetem a végső győzelmet. Azt is tudni kell, hogy nagyon sok összetevője van annak, hogy valaki csúcsformában versenyezzen, többek között az erőállapot, a táplálkozás-fogyasztás aktuális helyzete és a mentális erő. A súlyommal nem volt probléma, és bár a birkózás nem ment úgy, ahogy szerettem volna, lelkileg nagyon erős voltam.

 

-         Nem csak most, hanem a korábbi sorozatos bronzérmek a világversenyeken akár kedvét is szeghették volna.

 

-         De az nem én vagyok, nekem többek között az az erősségem, hogy soha, egyetlen mérkőzésemet, versenyemet sem adom fel, minden viadalnak úgy indulok neki, hogy a mi korábban volt, az megtörtént, most egy új verseny kezdődik, most kell a legjobbat kihoznom magamból. Tudat alatt persze bennem van a számtalan bronzérem, de azt is tudom, hogy ezekért az érmekért nagyon sokat tettem, nem adták könnyen egyiket sem.

 

-         Valóban munkamániás versenyző?

 

-         Előfordul, hogy az edzőm szól, hogy most már legyen elég, ne dolgozzam tovább, hiszen egy megfelelő időben eltöltött pihenő sokkal többet hozhat a „konyhára”, mint egy újabb edzés. Amikor pihenek, akkor igyekszem teljesen kikapcsolni magam, kiszakadni a birkózó közegből, hogy aztán felfrissülve újra munkába álljak.

 

 

-         Vannak, akik már az olimpiai aranyérmet sem zárják ki az ön esetében. Mekkora terhet jelent ez az ön

számára?

 

-         Természetesen számomra is a Tokiói olimpia a cél, de tudomásul kell venni, hogy addig számtalan versenyen, megmérettetésen kell bizonyítanom, hogy egyáltalán méltó vagyok az olimpiai szereplésre. Felkészülési versenyek, világranglista- és kvalifikációs versenyek várnak rám, ezeken keresztül vezet számomra az út Tokióba. Szeptemberben a világbajnokságra koncentrálok, de most azon a világranglista pontszerző versenyen szeretnék jól teljesíteni, amit Olaszországban rendeznek.

 

 

 

 

 

 

A sport az életük.

Szabadi Andrea, a Világ- és Európa-bajnok birkózónk, Bácsi Péter párja.

 

 

 

 

Testnevelésből felmentett volt, jelenleg fitnesz-termet üzemeltet, félmaratont fut és gerincproblémás embereken segít munkájával Szabadi Andrea, a Világ- és Európa-bajnok birkózónk, Bácsi Péter párja.

Andreával a soltvadkerti évekről, a birkózás mindennapjaikat meghatározó jelentőségéről és a két lurkóról, Petiről és Benedekről is beszélgettünk.

 

  • Aki számtalan fitnesz-tanfolyamot elvégzett, az gondolom világ életében a sporttal foglalkozott…

 

  • Nálam ez egyáltalán nem így volt, sőt, be kell, hogy valljam, testnevelésből sokszor felmentett voltam a hát- és gerincproblémáim miatt. Valószínűleg a gerincferdülésem miatt sokat fájt a hátam, ezért sportolni sem szerettem. Aztán a középiskola elvégzése után gondoltam úgy, hogy valamit mégis csak illene sportolnom, így vettem részt életem első aerobic óráján. Soltvadkerten ahol laktunk, a házunkkal szemben volt egy fitnesz-terem, ide kezdtem lejárni a foglalkozásokra és végül itt ragadtam. Mivel a mozgást bírta a gerincem, rá kellett jönnöm, hogy lehet, hogy inkább a lustaság volt a valódi oka, hogy nem szerettem a testnevelés órákat. Később azonban sikeresen elvégeztem egy fitnesz edzői tanfolyamot, ami után azt éreztem, hogy végre megtaláltam önmagamat.

 

  • Később aztán egy egészen speciális területtel, a hát- és gerincproblémás fiatalok és idősebbek kezelésével is elkezdett foglalkozni. A saját hátproblémái, tapasztalatai miatt indult el ebbe az irányba?

 

  • Valóban, számos helyen jártam, sok helyen megfordultam, kerestem azt a tanfolyamot, ami megoldás lehet a gondjaimra, aminek a segítségével rendbe tudom magam hozni, de nem jártam sikerrel.  Aztán végre megtaláltam azt az oktatót, aki segített nekem, azóta én is elvégeztem ezzel kapcsolatban három – négy tanfolyamot, folyamatosan képzem magam és szinte mindent elolvasok, ami a gerinc-témával foglalkozik. A gyáli fitnesz stúdiónkban azonban nem kizárólag ezzel, hanem a sportsérülések utáni rehabilitációval is foglalkozom.

 

  • Soltvadkertről tehát a fővárosba költözött?

 

  • Igen, hét esztendővel ezelőtt Peti miatt jöttem fel Budapestre, azóta itt élünk. 2014-ben megszületett Petike, két évvel később pedig Benedek. Petikével szinte az egész terhességem alatt végig dolgoztam, szerencsére az akkori főnököm terhestorna-oktató is volt, így megengedte, hogy a terhesség alatt is megtarthassam a foglalkozásokat. És ha már babát vártam, akkor el is végeztem a terhestorna-oktatói tanfolyamot is. Három héttel a baba születése után már újra dolgoztam, Peti pedig, kis túlzással, itt nőtt fel az edzőteremben. Péter, a párom akkor nyert Világ- és Európa-bajnoki címet, szerintem a kicsi születése is hatalmas plusz motiváció volt számára és hozzásegítette a győzelemhez. Peti remek apa, mindenben segít a kicsikkel kapcsolatban, még az éjszakai felkelésekből is kivette a részét. A versenyek előtti két-három hétben viszont mindig igyekeztem mentesíteni a felkelésektől, ekkor már nem zavartuk meg az éjszakai pihenését. Benedek igazi ajándékgyerek, a riói olimpia idején vártuk, hogy megszülessen, de világra jöttével megvárta az édesapját, amíg ő hazaért Braziliából. Az olimpia alatt folyamatosan tartottuk a kapcsolatot Petivel, mindenről beszámoltunk neki, hogy mi történik itthon.

 

  • A gyerekek három és ötesztendősek, talán most már több idejük jut majd egymásra a párjával.

 

  • Igen, ez így van, különösen azért, mert a budapesti világbajnokság előtt minden terhet igyekeztem levenni Péter válláról, hogy ő kizárólag csak a versenyre tudjon koncentrálni. Peti mindent ennek a világbajnokságnak rendelt alá és munkájának meg is lett az eredménye. Azt hiszem a magunk részéről mi is hozzátettünk ehhez a sikerhez, hiszen egy negyven-ötven fős családi, baráti társaság szorított neki a helyszínen, természetesen a fiaival az élen és ez óriási erőt adott neki. Most, hogy már túl vagyunk a vb-n, igyekszünk megtalálni a közös időnket, eljutunk moziba, színházba, részt tudunk venni a díjátadó gálákon, és még Fradi-meccsen is ott tudunk lenni a lelátón.

 

 

  • Önnek háziasszonyként is helyt kell állnia, különös tekintettel a megfelelő táplálkozásra. Nagyon behatárolt az, hogy mit tehet délben az asztalra?

 

  • Korábban az volt, hiszen Peti a fogyasztás miatt meglehetősen egyoldalúan táplálkozott, most viszont már én is szabadabban süthetek, főzhetek. Azt azonban tudni kell, hogy Peti a Gundel Károly Vendéglátóipari iskolában végzett, szóval ő sem fordítva tartja a fakanalat és van hogy ő segít ki engem a konyhában.

 

  • Péter pályafutása a végéhez közeledik, ilyenkor már tudatosan készülnek az aktív versenyzés utáni életre?

 

  • Peti idejének jelentős részét már az edzősködés teszi ki, amellett, hogy edz is természetesen. Több szabadideje nincs, hiszen az utazások, edzőtáborozások ugyanúgy jelen vannak az életében, de az a legfontosabb, hogy azt csinálhatja, amit szeret, amit világ életében imádott csinálni. Mindemellett ő is eljött már velem tanfolyamra, én is keresem, érdeklődöm a legújabb képzések iránt. Nyáron részt veszünk az ún. Spartan-versenyen is, de tervezzük, hogy együtt futjuk majd le a félmaratont, amit én már teljesítettem, de Peti is szeretné végigcsinálni. Boldogság számunkra, hogy most már együtt futhat a család, hiszen vannak igen rövid, pár száz méteres távok is, ilyenkor Petikével közösen kocogjuk le ezt a szakaszt. Hamarosan már Beni is jöhet velünk, na, az lesz aztán az igazi!

 

 

 

Fiatalítás a szabadfogású birkózóknál.

 

Fiatalítás a szabadfogású birkózóknál – Bánkuti Zsolt előre mozdítaná a szakágat

 

 

  • Tizennyolc esztendő után, 2001-ben újra magyar szabadfogású birkózó Európa-bajnoki aranyéremnek tapsolhattak a Körcsarnok lelátóin a szurkolók. Bánkuti Zsolt kontinensbajnoki címe után újabb tizennyolc év telt el, az akkori aranyérmes ma már a felnőtt szabadfogású birkózóválogatott szövetségi kapitánya. A korábban az „Utánpótlás neveléséért” kitüntetett szakemberrel beszélgettünk a fogásnem aktuális helyzetéről, a generációváltásról és a magyar birkózó fiatalok kishitűségéről is.

 

  • Az édesapja asztaliteniszezett, a bátyja birkózott, így egyenes út vezetett az Ön számára is a sport felé?

 

  • A testvérem az egyik általános iskolába járt a Csepel birkózó edzéseire, többször mentem el én is vele, míg a végén az edző azt mondta édesanyámnak, hogy hagyjon ott engem is, majd lesz velem valami. Végül ott ragadtam, és hat esztendősen elkezdtem a birkózást. Apa asztaliteniszezett Csepelen, de a házban, ahol laktunk szintén sok sportoló ismerősünk volt, súlyemelők, labdarúgók, így valóban sportos közegben nevelkedtem.

 

  • Sportolói pályafutása kizárólag a Csepelhez köti?

 

  • Két esztendő kivételével igen, akkor Aubéli Ottó barátommal elkerültünk a klubtól, ő Vácra, én Kecskemétre igazoltam, de utána ismét visszatérhettem nevelőegyesületemhez. 2005-ben a világbajnokságon versenyeztem utoljára, majd edzősködni kezdtem, de nem Csepelen, oda csak két esztendő után, 2007-ben kerültem. Itt a felnőtt csapatot irányítottam, de a juniorok is hozzám tartoztak. 2006-tól tíz esztendőn keresztül – ezzel párhuzamosan - az ifjúsági válogatottat is edzettem, az elmúlt két évben pedig a juniorokkal foglalkoztam, a tavalyi hazai rendezésű felnőtt világbajnokságot követően pedig rám bízták a felnőtt szabadfogású szakág vezetését.

 

  • Ami az elmúlt esztendőt illeti, borzasztóan zsúfolt volt a versenynaptáruk.

 

  • Világbajnokságon, Európa-bajnokságon vettünk részt a fiatalokkal, ráadásul az U23-as EB-n, VB-n segítőként is ott lehettem. A junior Európa-bajnokságon Rómában Szurovszki Patrik révén szereztünk egy második helyet, ami egy számomra máig vitatható bírói döntés miatt nem lett még fényesebb érem. Ugyanitt Farkas Rajmund ötödik lett, majd a világbajnokságon Patrik begyűjtött egy bronzérmet, és bár az U23-as Eb nem sikerült fényesen, a világbajnokságon AsarinRoman ötödik helye jelzi, hogy azért a fiatalok oda-oda értek a dobogó közelébe.

 

  • Azért a szabadfogású szakág helyzete nem túl rózsás az elmúlt időszakban…

 

  • Valóban így van, hiszen meglehetősen korlátozottak a „merítési lehetőségeink”, már ami a versenyzőket illeti. Az utánpótlás korosztályban egy-egy versenyző kiemelkedik a súlycsoportjából, igazából meg sem kell szakadniuk itthon a győzelemért, és a válogatottságért. Aztán a nemzetközi versenyeken szerepelve rá kell döbbenniük, hogy az bizony „más kávéház”. Itt aztán el is száll az önbizalom.

 

  • Erre vonatkozott az az állítása, hogy kishitűek a fiatal magyar versenyzők?

 

  • Igen, hiszen ezek a srácok véleményem szerint semmiben sem rosszabbak vagy tehetségtelenebbek a grúz, török vagy orosz szabadfogású társaiknál, de itthon egész egyszerűen nem kapnak olyan ingert, hogy meg kelljen szakadniuk a győzelemért. Nincsenek megfelelő edzőpartnereik, akik rákényszerítenék őket arra, hogy a tréningeken is még keményebben dolgozzanak. Szerencsére a szövetségben pontosan látják ezt a helyzetet, így egyre többet dolgozhatunk külföldi edzőpartnerekkel, aminek már látszik a pozitív hatása. Más sebességben, más ritmusban dolgoznak a válogatottak az edzéseken, így a versenyeken sem lesz szokatlan számukra a tempó. Ráadásul generációváltás zajlik a felnőtt korosztályban, így nincs is nagyon más választásunk, ezt az utat kell járnunk, hiszen sok junior vagy U23-as korosztályban szereplő fiatal a felnőtt mezőnyben kell, hogy helyt álljon. Ezeket a fiatal felnőtteket kell menedzselni, és ebben a szövetség is partner.

 

 

  • Hatalmas a teher tehát a fiatal korosztályon, így adott a kérdés: egy esztendőn belül többször is megvalósítható-e az állandó csúcsformába hozás?

 

  • Itt van Farkas Rajmund példája, aki tavaly hat világversenyen szerepelhetett volna,ami természetesen nem a legszerencsésebb helyzet, hiszen óriási a kiégés veszélye. Éppen ezért csak három versenye volt, pontosan azért, hogy ne terheljük túl. Azt gondolom, hogy a fiatal versenyzők esetében egy versenyt kell megjelölni fő célként egy esztendőben, erre kell a csúcsformát időzíteni, míg a többi viadalon csúcsforma közeli állapotba kell kerülniük. Mentálisan is borzasztóan nehéz több világversenyen is maximálisan teljesíteni, még a felnőtteknek is. Náluk a két verseny közötti megfelelő pihenőidővel, regeneráló edzésekkel, módszerekkel valamivel könnyebb megtalálni a helyes felkészülési módot.

 

  • Ezt a felnőttekkel a gyakorlatban is lesz módja kitapasztalni, hiszen Ön lett a szabadfogású szakág szövetségi kapitánya.

 

  • A világbajnokság után valóban felkérést kaptam erre a feladatra, egyelőre ideiglenesen, de ezen a héten véglegessé válhat a szakmai stáb összetétele. Az U23-asok vezetőedzőjével, GulevszkijKosztantyin-nal már két éve együtt dolgozunk, a harmadik szakember pedig, aki csatlakozhat a stábunkhoz, az Dvorák László lehet, akivel együtt birkóztunk a válogatottnál, többszörös Európa-bajnoki érmes sportoló. Jómagam a gyakorlati munkában, a szőnyeg mellett szeretnék leginkább segíteni, de természetesen a felkészülés megtervezésében is aktívan kell majd részt vennem. Hogy milyen céljaink lehetnek? A szövetség is tudja, látja, hogy nagyon fiatal versenyzőink vannak, ők veszik át a stafétabotot az idősebbektől, de ez nem megy egyik versenyről a másikra, ez hosszabb folyamat lesz. Természetesen szeretnénk a 2020-as olimpiára is kvótát szerezni, a fő versenyünk idén éppen ezért a kvalifikációs világbajnokság, de jelenleg nem ez, hanem sokkal inkább a 2024-es olimpia a realitás a számunkra. Mindemellett részt veszünk a felnőtt Európa-bajnokságon, az Európa-játékokon, de lesz U23-as Eb és világbajnokság is. A fiatalokat okosan versenyeztetve, körültekintően és folyamatosan kell beépíteni a felnőtt válogatottba, amire rá is leszünk kényszerítve, hiszen kevés felnőtt korosztályú birkózónk van szabadfogásban. Bízom benne, hogy a sérült versenyzőink is minél hamarabb felépülnek, és csatlakozhatnak hozzánk, és részt tudnak venni a nemzetközi viadalokon. Nehéz és felelősségteljes, ugyanakkor nagyon szép feladatot vállaltunk el kollégáimmal, és bízunk benne, hogy előre tudjuk mozdítani a szabadfogású szakágat a jelenlegi helyzetéből.

Hering Viktor

 

 Mozgalmas évük volt Lőrincz-Szabó Emesééknek

 

 

  • Korábban atletizált, majd teniszezett, sőt, cselgáncsozott is, de végül – a családi hagyományoknak megfelelően – a birkózásnál kötött ki Lőrincz – Szabó Emese.

 

  • Férje, Lőrincz Tamás egyszeres olimpiai és kétszeres világbajnoki második helyezett, valamint háromszoros Európa-bajnok sportolónk, akivel közös gyermekük, Dóri most másfél esztendős. Emese 2009-ben Vilniusban szabadfogásban szerzett EB-ezüstöt, mostanra azonban már kizárólag a család és a fotózás a legfontosabb az életében. A mézeskalács már elkészült, halászlevet viszont biztosan nem fog főzni idén karácsonykor – többek között erről is beszélgettünk Lőrincz – Szabó Emesével.

 

  • Abban, hogy egy fiú birkózásra kezd járni, semmi különös nincs. Na, de hogy egy lány?

 

  • Én sem ezzel kezdtem, kisgyermekként atletizáltam, teniszeztem, úszni is jártam, de mivel édesapám birkózóedző, keresztapám pedig birkózott, közel voltam a sportághoz. Az öcsémmel ráadásul többször „összeakaszkodtunk”, ami felkeltette apu figyelmét, így azt javasolta, hogy érdemes lenne valamilyen küzdősporttal próbálkoznom. Így kezdtem el cselgáncsozni, 10 esztendősen pedig már magyar bajnok lettem. Három esztendőt judoztam, de ezzel párhuzamosan már a birkózással is ismerkedtem Kiskunfélegyházán. Miután megszűnt a cselgáncs klubunk, kizárólag ezzel a sportággal foglalkoztam.

 

 

  • Tamással már nagyon korán megismerkedett…

 

  • És nem is akármilyen körülmények között, hiszen egymás ellen birkóztunk. 14-15 éves lehettem, és mivel nagyon kevés női versenyző volt, így „összeeresztettek” bennünket a könnyebb súlyú fiúkkal.

 

  • Azóta sok esztendő eltelt, és a kapcsolatuk is sokkal szorosabbá vált…

 

  • Három éve összeházasodtunk, tavaly nyáron pedig megszületett kislányunk, Dóri. Az ő világra jöttével természetesen a kettőnk élete is megváltozott, ő számunkra az első, ugyanakkor sok lemondással is jár részünkről. Tomi sokat van távol tőlünk, több minden hárul rám, ugyanakkor szerintem számára nehezebb a távollét, edzések között is Dóri fényképeit nézegeti. Amikor pedig itthon van velünk Cegléden, akkor mindenben segít, apaként is kiválóan helyt áll.

 

  • Igyekeznek megtalálni azt az időt is, amit kettesben tölthetnek?

 

  • Igen, bár nem könnyű, de havonta egy-két alkalommal sikerül úgy alakítani a dolgainkat, hogy kettesben tudjunk lenni, még ha csak pár órára is.
  •  

  • Az edzősködéssel végleg felhagyott?

 

  • Ha végleg nem is, de most egyelőre nem folytatom. Korábban édesapámnak segítettem Kiskunfélegyházán, szerettem a gyerekekkel foglalkozni, sőt, Cegléden és a válogatottnál is felajánlottak egy ilyen jellegű munkát, de azt gondolom, hogy amíg kisgyermekem van, addig ezt a feladatot nem tudnám maximális odafigyeléssel ellátni. Most a fotózással foglalkozom, ésszeretném magam kipróbálni ezen a területen.

 

  • Itt a karácsony, majd a szilveszter, ez mindig veszélyes időszak étkezés szempontjából. Egy sportoló család hogyan vág bele ezekbe a napokba?

 

  • Igyekszünk egészségesen táplálkozni, mindig odafigyelünk erre, de előfordul, hogy ilyenkor többet megengedünk magunknak. A mézeskalácsot már elkészítettem, és mivel a rokonságban biztos, hogy főznek valahol halászlevet, nekem ezzel itthon nem lesz gondom. A pontos menüt majd az unokatesókkal összedobjuk, az viszont biztos, hogy lesz választék bőven. Karácsonykor amúgy is nagy a jövés-menés, sorra járjuk a rokonságot, de ilyenkor ennek van az ideje.

 

  • A Tamás által kifogott hal is asztalra szokott kerülni?

 

  • Az biztosan nem, mert Tomi sporthorgász, mindig visszaengedi az általa kifogott halakat a tóba.

 

  • Hogyan összegezné, milyen volt önök számára a 2018-as esztendő?

 

  • Tartalmas, nagyon mozgalmas évünk volt. Nagyon sok minden történt velünk, és szerencsére elmondhatom, hogy sokkal több volt a pozitív történés, mint a negatív. Remélem, hogy 2019 is hasonlóan jól alakul a számunkra a család, és - Tamás miatt - a sport területén egyaránt.

 

 

  • Mindent a birkózásnak rendelt alá

 

 

 

  • A keresztapja és az édesapja is birkózott, így nem csoda, ha öt évesen már birkózócipőt kapott ajándékba karácsonyra, idén, 20 esztendősen pedig már junior Európa-bajnoki ezüst-, és világbajnoki bronzérmesnek mondhatja magát Szurovszki Patrik, a Pénzügyőr SE versenyzője. A 86 kilogrammosok mezőnyében, szabadfogásban ebben az esztendőben „nagyot dobó” Patrik ezekben a napokban már a Bundesligában birkózik, de két hét múlva a felnőtt magyar bajnokságon és a csapatbajnokságon is szerepel majd.

 

  • Patrik Szigetszentmiklóson kezdett birkózni, majd három esztendő elteltével a Csepeli Amatőr Birkózó Iskolában folytatta pályafutását, hogy aztán nem sokkal később már – a csepeli klub átvételét követően - a Pénzügyőr SE versenyzője legyen.

 

  •  Mindig is birkózó szerettem volna lenni, hiszen édesapám és keresztapám is ezt a sportágat űzte, így nem volt kérdés számomra, hogy én is birkózó leszek – mondja a fiatal kiválóság.

 

  • Gulyás Zoltán, Hajdú Imre, majd Gulyás István és Bánkuti Zsolt irányítása alatt készültem, az utóbbi időszakban Zsolttal edzem a legtöbbet a válogatottnál.

 

  • Patrik az idei esztendőt teljes egészében a birkózásnak szentelte, ezzel kelt, ezzel feküdt, hiszen junior világbajnokság és Európa-bajnokság is várt rá, ráadásul az U23-as Európa-bajnokságon is szőnyegre lépett.

 

  • Sorra jártam az edzőtáborokat, voltunk Spanyolországban, Lengyelországban, de elutaztunk Rigába, Bulgáriába, Ausztriába is birkózni, ezeken a viadalokon mindenhol érmes lettem. Ekkor már érezni lehetett, hogy jól sikerül a felkészülésem, és úgy utaztam ki Rómába, hogy az EB-n érmet szeretnék nyerni. Nem túlzok, ha azt állítom, hogy életem legjobb formájában kezdtem a kontinensviadalt - mesélte Patrik.

 

  • A lengyel és a moldáv ellenfelem ellen aránylag könnyen hoztam a győzelmet, az izraeli állampolgárságú, U23-as bronzérmes vetélytársammal viszont már nagy csatát vívtunk a döntőért. Challenge-et kért ki az edzőm a végén, ami alapján nekem ítélték a pontot, így én vívhattam a finálét a török ellenfelemmel. A döntő nagyon érdekes volt, mert mindkettőnk megérdemelte volna az aranyérmet, én egy fura bírói döntésnek köszönhetően maradtam alul, és bár nagyon közel volt az aranyérem, mégis elégedett voltam azzal a teljesítménnyel, amit ott nyújtottam.

 

 

  • Róma után két hét pihenő következett, majd egy külföldi és egy hazai edzőtáborozáson vett részt a felnőtt csapat tagjaival, hogy aztán következzen a szlovákiai junior világbajnokság. Közben az U23-as EB-n még begyűjtött egy ezüstöt, talán éppen ezért Patrik nem volt olyan friss a szőnyegen, mint néhány héttel korábban.

 

  • Én is éreztem, hogy nem vagyok olyan kirobbanó formában, mint amilyenben Rómában birkóztam, éreztem a fáradtságot. Az indiai ellenfelemtől elszenvedett vereséget követően a vigaszágon egy dél-koreaival akadtam össze, akit erőből, kondiból győztem le, majd a bronzmeccsen a moldáv ellenfelemmel szemben is így jött össze a siker. Ennek az összecsapásnak az elejébe "belealudtam", földre vitt az elején, de aztán végighajtottam a meccset, és 45 másodperccel a vége előtt egy fejfogással fordítani tudtam.

 

  • Patrik ezekben a napokban Németországban birkózik, két Bundesliga-fordulóban is szerepel majd, ezt követően pedig a felnőtteknek segíti a felkészülését a közelgő hazai rendezésű világbajnokságra.

 

  • Pihenésről szó sem lehet, hiszen szőnyegre lépek itthon a korosztályos magyar bajnokságban, a felnőtt OB-n és a csapatbajnokságban is. Jó lenne még tovább erősödnöm is, a mostani 86 kilogrammomra 2-3 kiló izmot szeretnék felpakolni az elkövetkezendő időszakban. Emellett persze igyekszem megtalálni a kikapcsolódási lehetőségeket is, szabadidőmben sokat vagyok együtt a barátnőmmel és a barátaimmal, de szeretek motorozni is, bár ennek edzőim nem nagyon örülnek.

 

  • És hogy Szurovszki Patrik mit vár a felnőtt világbajnokságtól? Szerinte kötöttfogásban nagyobbak a magyarok esélyei, ennek ellenére a szabadfogású küzdelmekben is összejöhet egy pontszerző hely és egy érem. 

 

 

 

  • A junior EB után a világbajnokságon
  • is érmet szerezne Szőke Alex
  • Két éve kadet világbajnokságot, tavaly kadét Európa-bajnoki címet szerzett, idén júliusban pedig Rómában a juniorok között lett EB-második a most 18 esztendős Szőke Alex. Az ESMTK birkózója labdarúgónak készült, de úgy tűnik jól döntött, amikor birkózásra adta a fejét, hiszen jelenleg korosztályában a világ élvonalába tartozik. A szeptember közepén, Szlovákiában megrendezésre kerülő junior világbajnokságra készülő fiatalemberrel az újabb felkészülési időszak előtt beszélgettünk.

  • Valóban csatárként kezdte?

 

  • Nem tagadom, így volt, már az óvodában és az alsó tagozatban is labdarúgónak készültem, és mindig elöl játszottam. Aztán édesapám, aki ismerte az ESMTK szakosztályvezetőjét, megkérdezte, hogy lenne-e kedvem lejárni birkózni, amire igent mondtam, így egy ideig párhuzamosan jártam a két sportág edzéseire. Később, amikor a sport a tanulás rovására kezdett menni, el kellett döntenem, hogy foci vagy birkózás, és én az utóbbi mellett döntöttem. Kezdetben Kruj Iván és Balogh Ferenc, később Kliment László és Kruj Tamás lettek az edzőim, azt gondolom ebben is szerencsés vagyok, hogy kiváló mestereim voltak és vannak.

 

  • Voltak azonban mélypontjai is a sportágban.

 

  • Valóban így van, hiszen kezdetben jól ment a birkózás, de a korcsoportváltásokkal mindig meggyűlt a bajom, de edzőim és a családom mindig, mindenben támogattak, erősítettek, így mindig új lendületet tudtam szerezni a folytatáshoz. 2015-ben megnyertem az első válogató versenyemet Kaposváron, az volt életem első nagy diadala.

 

  • Nagyon simán hódította el a világbajnoki és az Európa-bajnoki címeket a kadét korosztályban. Idén aztán jött a junior EB Rómában…

 

  • Tbilisziben és Szarajevóban nagyon jól ment a birkózás, kiváló formában voltam, és Rómába is úgy érkeztem, hogy megcélzom a 3-5. hely valamelyikét. 18 esztendősen kerültem be abba a mezőnybe, ahol20 évesekkel is összeakadhat az ember, egy, két év pedig nagyon sokat számít ebben a korban, így szinte felnőtt sportolók ellen kell a szőnyegre lépnem, és hát az azeriek, a grúzok, az oroszok meglehetősen keménykötésű legények. Ennek ellenére az első napon sikerült sikerrel vennem a finn, fehérorosz, török és lengyel akadályokat, másnap pedig jöhetett a finálé a grúz versenyző ellen. A srác nem volt ismeretlen számomra, hiszen korábban Romániában már meccseltünk egymás ellen, akkor sikerült legyőznöm, most viszont teljesen más taktikával birkózott, kihasználta, hogy magasabb vagyok nála, súlypontját még lejjebb vitte, „szűken” birkózott, én pedig nem tudtam megfelelően reagálni ezekre a dolgokra.
  •  

 

  • Szeptemberben akár következhet a visszavágó is, hiszen a világbajnokságon akár össze is akadhatnak újra.

 

  • Ha olyan lesz a sorsolás, ezt persze még nem tudni, de semmi nincs kizárva. Szlovákiában egy hónap múlva kezdődik a vb, most kezdjük a felkészülést, és ott is szeretnék az első öt közé bekerülni, de természetesen a legszebb az lenne, ha dobogóra tudnék állni. Annyival lesz nehezebb a helyzet ott, hogy a mezőny tovább bővül az ázsiai, tengerentúli riválisokkal.

 

  • Pihenésre, regenerálódásra volt ideje?

 

  • Az EB után kaptunk pihenőt, nemrég tértem haza Spanyolországból, itthon pedig a barátnőmmel, a barátaimmal igyekszem kikapcsolódni. Elmegyünk moziba, vacsorázunk egy jót, együtt van a társaság, most azonban ennek vége, kezdődik, egészen pontosan folytatódik a munka.

 

  • Igazi „nagyágyúkkal” edzhet együtt. Ez plusz motivációt ad a mindennapokhoz?

 

  • Nem mindennapi élmény Kiss Balázzsal, Lőrincz Viktorral vagy Bácsi Péterrel együtt edzeni, de mivel a felnőtt válogatottal készülünk együtt, így erre is sor kerül. Nagyon segítőkészek, mindig van egy jó szavuk, tanácsokat adnak, de nem csak ők, hanem Sike András szövetségi kapitány is igyekszik hasznos információkkal ellátni bennünket. Két hetet most Budapesten, két hetet pedig majd Tatán edzünk, biztos, hogy ott is lesz alkalmam közösen edzeni velük.

 

  • Példaképe mégis a motorversenyző, többszörös bajnok fivére, Szőke Márk. Miben tud ő erőt adni a versenyeihez?

 

  • Márk többszörös magyar bajnok motokrosszversenyző, aki nagyon sok baleseten van túl, sok törése volt, ennek ellenére hihetetlen akaraterővel mindig talpra állt, mindig folytatta, soha nem mondta azt, hogy itt a vége. Erőt merítek ebből a kitartásból, a versenyek előtt mindig beszélgetünk, sokat jelent a támogatása.

 

  • A világbajnokság után ismét pihenő következik?

 

  • De csak rövid, hiszen kezdődik a Magyar Bajnokság, aztán a csapatbajnokság, ahol az utánpótlás és a felnőtt korosztályban is elindulok majd.

Fotó: Szőke János, ESMTK

 

 

Edzőként és apaként a szőnyeg mellett

  •    Alig néhány hónapja edzi a serdülő lányokat, és máris kiváló eredményeket ért el a magyar válogatottal – a lánycsapatot vezető Péteri     András vezetőedzővel és Elekes Endre edzővel közösen dolgozva - Gyurasits Csaba a győri serdülő Európa-bajnokságon.
  •    A magyar szabadfogású birkózó hölgyek egy második, négy harmadik és egy ötödik helyet szereztek a hazai rendezésű                         kontinensviadalon. A szakember szerint a fiúk a várakozások alatt teljesítettek, hiszen éremben és pontszerző helyben is reménykedett     a szakvezetés, ezzel szemben egyedül Rizmajer Márton végzett az ötödik, pontszerző helyen.
  •   „ A serdülő élmezőnyt nagyon nehéz utolérni, mert erősebbek, érettebbek ilyen idős korban, mint a mieink, egész egyszerűen nem vagyunk olyan fejlettségi szinten, mint ők”– elemezte a fiúk gyengébb szereplésének az okait Gyurasits.
  •   „ Néhány esztendő múlva ezek a különbségek kiegyenlítődnek, de egyelőre a törökök, üzbégek, oroszok előttünk járnak a serdülő korosztályban.”
  •   A lányok ezzel szemben remekeltek, érmek sorát gyűjtötték be, felejthetetlen pillanatokat szerezve ezzel a magyar szurkolóknak.
  • „A hölgyek fejben nagyon összekapták magukat, koncentrált, szép birkózást mutattak be, így a várt két-három érem helyett öt került magyar lány nyakába. Azt hozzá kell tennem, hogy Szenttamási Rózától az 50 kilogrammosok mezőnyében aranyérmet vártam, de Rózának így sincs szégyenkezni valója, hiszen néhány héttel ezelőtt a kadett EB-n a döntőben birkózhatott. Rajta kívül ketten szintén ott voltak ezen a megmérettetésen, most pedig már itt léphettek szőnyegre.Sokat számított, hogy Ritter Diletta a kadett korosztállyal kiváló munkát végez, kiválóan felkészített versenyzők érkeztek tőle a serdülő EB-re”
  •    Az év elején Gyurasits még a fiúknál edzősködött, néhány hónappal ezelőtt került át a lányokhoz, és bizony a srácokkal teljesen más dolgozni, mint a hölgyekkel.
  •    „ A lányok lelkivilága teljesen más, és akkor arról még nem is beszéltem, hogy a különböző technikák elsajáttíttatása sem megy úgy, mint a másik nemnél. De összességében jó volt velük dolgozni, összecsiszolódott emberileg is a társaság, minden tekintetben igazi csapatunk volt.”
  •    A szakembernek nincs pihenő, hiszen július elején egy hetet Mátraházán, egy hetet Madridban edzőtáboroznak a felnőtt, a kadett és a  serdülő válogatott tagjai, majd következhet a július végén, augusztus elején megrendezésre kerülő junior Európa-bajnokság Rómában,  egy hónappal később pedig a junior világbajnokság Szlovákiában. Szenttamási Rózára különösen sok feladat hárul, hiszen a fiatal  tehetség októberben az Ifjúsági Olimpiai Játékokra utazik majd Argentínába.
  •    Gyurasits Csaba nemcsak edzőként, hanem apaként is szurkolhatott a szőnyeg mellett, mivel fia, Máté is ott volt a győri EB népes mezőnyében.
  •    „Sajnos Máté mérkőzése nagyon gyorsan eldőlt, valahogy nem tudott úgy felpörögni, ahogy kellett volna, ráadásul a nehezebb ágra került, erős ellenfelet kapott. Bizony edzőként sem egyszerű megélni a versenyzőim összecsapásait, pláne nem az szülői szemmel. Sajnálom Mátét, mert fél évet készült erre a viadalra, ehhez képest gyorsan kiesett. Csalódott volt, de olyan személyiség, aki hamar túlteszi magát a kudarcokon, és már a következő feladatra koncentrál.”
  •    A serdülőknek tavaly rendeztek először kísérleti jelleggel Európa-bajnokságot Belgrádban, de a nagy kérdés az, hogy valóban hasznos-e egy ilyen kontinensviadal ebben a korosztályban? A szakember szerint mindenképpen.
  •    „ Igazán jó birkózókkal találkozhattunk Győrben, olyanokkal, akikkel ritkán tudunk együtt edzeni, hiszen a környező országokban nincs olyan szinten a sportág, mint például a törököknél vagy az oroszoknál. Az ilyen kemény mérkőzéseken fejlődhetünk, fel tudjuk mérni a későbbi ellenfeleinket, a hiányosságaink is jobban kiütköznek, amelyeket orvosolva tovább fejlődhetünk. Már a tavalyi szerepléshez képest is előreléptünk, hiszen akkor hatvan gyerekből, akik elindultak szabad-és kötöttfogásban, mindössze egy bronzéremre és két ötödik helyre futotta. Idén erősebbek, gyorsabbak voltunk, közelebb kerültünk az élmezőnyhöz, és ettől az iránytól nem is szeretnénk eltérni.”
  •  

 

 

Palacsintafesztiválon lazulnak a serdülő birkózók

  • Kiválóan szerepeltek a magyar serdülő birkózók a hazai rendezésű Európa-bajnokságon.
  • A győri viadalon a mieink összesen egy Európa-bajnoki cím mellett két ezüst- és öt bronzérmet szereztek. Czifferszky Ákos, a kötöttfogásúak edzője  - aki Módos Csaba vezetőedzővel és Bacsa Ferenc csapatvezetővel dolgozott együtt - szerint már önmagában az is hatalmas eredmény, hogy három érmet szereztek, az pedig, hogy tanítványa, Varsányi László kontinensbajnokként végzett, az maga a csoda.
  • „Népes és borzasztóan erős mezőny gyűlt össze Győrben – kezdte értékelését Czifferszky. – Ez az a korosztály, a 14-15 évesek korcsoportja, ahol mi magyarok mindig el vagyunk egy kicsit maradva fejlettségben, erőben riválisainktól, ellenfeleink pedig koraérettek, erősebbek, nagyon nehéz felvenni velük a versenyt. A tavalyi szerepléshez képest mégis óriásit léptünk előre, így Laci aranyérme mellett büszkék vagyunk Kovács Gábor ezüst- és Borosi Henrik bronzérmére is, de azokra a srácokra is, akik most nem értek el eredményt.”
  • A korosztály erőssége, változatossága miatt nagyon nehéz előre megjósolni a várható eredményeket, de a szakmai stáb mindenképpen érmekben gondolkodott az EB előtt.
  • „Az arany kisebbfajta csoda volt, ráadásul nem mindennapi körülmények között történt, hiszen az utolsó pillanatban egyszerre került ki Laci és riválisa a birkózókörből. Abban a pillanatban kikértem a „challenge-t”, ami jó húzásnak bizonyult, hiszen a videó minket igazolt, így hozzánk került az aranyérem.”

 

 

 

  • A pillanat tört része alatt kell az edzőnek ilyenkor döntenie, ráadásul jó döntést hoznia, ami ezúttal Czifferszkyt igazolta. A szakvezető azonban hozzátette, hogy bár ő kérte a videózást a végén, az, hogy idáig eljuthattak, és az EB-döntőben ezt meg kellett lépnie, az nem sikerült volna Varsányi kiváló birkózása nélkül.
  • „Remekül sikerült felkészülés után vágtunk bele a győri viadalba. A technikai, erőnléti edzések java a klubokban történt, és az eredmények alapján elmondhatom, hogy nagyszerű munkát végeztek az edzőkollégák. Két héttel a verseny előtt már együtt voltunk, itt az volt a cél, hogy erre a hétvégére hozzuk csúcsformába a srácokat.”
  • Bacsával és Módossal együtt komoly feladat hárult az edzői team-re abban a tekintetben is, hogy mentálisan megerősítsék a fiatalok az Európa-bajnokság előtt.
  • „Összetartó edzői stáb vagyunk, egyformán gondolkodunk szakmai dolgokról, és mindezt sikerült átadnunk a srácoknak is. Nagyon jó társaság jött össze, korábbról már jól ismertem a fiatalokat, figyeltem, láttam őket a versenyeiken, így nem jelentett problémát az sem, hogy csak januárban kezdtem dolgozni velük.”
  • A munka az EB-t követően sem áll le, a serdülők július kilencedikétől Szentesen edzőtáboroznak, hiszen jövőre is lesz kontinensviadal, a felkészülést pedig nem lehet elég korán elkezdeni. A munka mellett a szórakozásra is jut idő, hiszen az edzőtábor ideje alatt a Szenteshez közeli Derekegyházán rendezik a hagyományos Palacsintafesztivált, ahová a serdülő birkózók is ellátogatnak majd.
  • „Szerencsére olyan időszakban leszünk Szentesen, amikor nem lesz gond, ha valaki 10-12 palacsintát betesz a hasába. Bízom benne, hogy hasznos napokat töltünk Szentesen, és a győri verseny tapasztalatait felhasználva, a hibákból tanulva jövőre is hasonlóan eredményesek tudunk majd lenni ezzel a korosztállyal.”

 

A kadet EB után sem pihen Módos Péter

Módos és Kliment, az edzőpáros.

Módos, Kliment az edzőpáros

  • Május 20-án ért véget a birkózók kadet Európa-bajnoksága Szkopjéban. A magyar kötöttfogásúak egyik felkészítője az a Módos Péter volt, aki korábban öt felnőtt világversenyen szerzett érmet, és aki olimpián, valamint világ – és Európa-bajnokságon állhatott dobogóra. A 31 esztendős szakember tanítványai közül Tösmagi Attila harmadik, Kovács Gábor és Végh Artúr pedig az ötödik helyen végzett a macedón fővárosban.

 

  • Közösen készítették fel a magyar válogatottat a kadet Európa-bajnokságra Kliment Lászlóval. Milyen volt együtt dolgozni egykori versenyzőtársával?

 

  • Azt gondolom, hogy kifejezetten jól ment a közös munka, hiszen hasonló a birkózásról alkotott filozófiánk Lacival. A korábban eltervezett edzésmunkát elvégeztük, fiatal csapatunk nagyon motiváltan, felkészülten várta az Európa-bajnokságot.

 

  • A tavalyi szenzációs szereplés után – négy arany, egy ezüst és három bronzérem – milyen célokkal várták az idei kontinenstalálkozót?

 

  • Valóban, az egy kiugróan sikeres esztendő volt. A mostani csapatunk nagy része kicserélődött, a tavalyi gárdából szinte mindenki az idősebb korosztályba lépett, most viszont számos olyan fiatal vett részt a versenyen, akik még a serdülő korosztályba tartoznak, ezért éremesőt idén nem vártunk a válogatottól. Abban viszont bíztunk, hogy egy éremet hazahozunk, ami végül Tösmagi Attilának sikerült is.

 

  • Minden feltétel adott volt a felkészüléshez?

 

  • Valamivel rövidebb volt a felkészülésünk, mint ahogy azt terveztük, hiszen a kadet EB időpontját korábbra hozták az ifjúsági olimpia miatt, ráadásul azt követően egy hónappal már világbajnokságot rendeznek. Az edzőtáborokat az iskolai szünetekhez időzítettük, ilyenkor három-négy napos összetartásokat szerveztünk, de voltunk felkészülési versenyen Ukrajnában és Törökországban is, emellett pedig természetesen a hazai válogatóversenyek is fontos állomásai voltak a felkészülésnek. Az Európa-bajnokságot megelőzően négy hétre edzőtáborba vonultunk, ebből két hetet a fővárosban, kettőt pedig Tatán edzettünk végig. Húsz- huszonöt fős csapattal dolgoztunk, akik közül végül tízen utazhattak ki Szkopjéba.

 

  • Tavaly a serdülőkkel dolgozott, idén januártól viszont már a kadet korosztályt edzette. Mennyire volt nehéz elkezdeni a munkát egy új csapattal?

 

  • Szerencsém volt, hiszen a Kozma István Magyar Birkózó Akadémián a kadet, a junior és a serdülő korosztályú fiatalokkal közösen dolgozunk, így a mostani keret legtöbb tagját jól ismerem. Folyamatosan kapcsolatban voltunk, vagyunk a srácokkal, szerdánként keretedzéseket tartottunk, ahol 100-150 birkózó gyűlt össze. Amikor nem tudtunk közösen edzeni, akkor mindenki megkapta az edzéstervet, és a klubokban végezték el a szükséges munkát. Nyáron sem pihenünk, hiszen edzőtáborokat szervezünk számukra.

 

  • Szkopjéban egy bronzérem mellett két ötödik hellyel kellett beérniük. Hogyan értékeli a válogatott szereplését?

 

  • A 60 kg-osok mezőnyében Tösmagi Attila taktikus birkózással, okosan mérkőzve nyert bronzérmet, de Vígh Artúr is karnyújtásnyira volt a harmadik helytől, hiszen hatalmas taktikai csatában maradt alul – 2-1-re – észt ellenfelével szemben. Kovács Gábor ötödik helye azért elismerésre méltó, mert serdülő korosztályú birkózóként szerepelt kiválóan. Rá néhány hét múlva a győri serdülő Európa-bajnokságon is komoly feladatok várnak. A többiek kihozták magukból a legjobbat, tudásuknak megfelelően teljesítettek.

 

 

 

 

 

Fotó: ESMTK Birkózó Szakostály

  •  
  •  
  •  
  • Ha már a győri kontinensviadalnál tartunk: tavaly még ön edzette a serdülőket. Milyen érzés, hogy az EB-n csak szurkolóként nézheti majd a fiatalokat?

 

  • Természetesen ott leszek az EB-n Győrben, és szorítok a srácoknak, akikkel továbbra is remek a kapcsolatom. Sokat beszélgetünk, tanácsokat kérnek, kikérik a véleményemet, abszolút képben vagyok a felkészülésükkel kapcsolatban. Anélkül, hogy neveket mondanék, véleményem szerint két érmet hoznia kell ennek a csapatnak. Bízom benne, hogy a hazai pálya nem visszaveti, nem görcsössé teszi őket, hanem hatalmas energiákat mozgat majd meg bennük, hiszen óriási élmény lesz itthon, a barátok, a család, a szurkolók előtt szőnyegre lépniük.

 

  • Akkor mostantól pihenés?

 

  • Viccel? Romániai szereplést követően kezdjük a világbajnoki felkészülést, aztán Szerbiába utazunk, de a másodvonalban szereplő fiatalok is szőnyegre lépnek majd Horvátországban. Nyáron jönnek az edzőtáborok, közben pedig a tanulmányaimra is oda kell figyelnem, hiszen egymást érik a vizsgáim a Testnevelési Egyetemen. Nyaralni majd augusztusban fogok a családdal, de rám is fér, hiszen nekem is töltődnöm kell, mert bizony az edzői szerep is irdatlan energiákat emészt fel a szőnyeg mellett.

 

 

Hering Viktor

 

 

 

 

Szél Anna mindig nyerni akar

 

 

Fotó: OrosCafé.
 
  • „Le sem tagadhatnám, hogy birkózó vagyok”

 

  • A kadet válogatott tagjaként igazán eredményes évet tudhat maga mögött Szél Anna Hella, az Orosházi Spartacus Birkózó Klub versenyzője, aki már Budapesten folytatja a felkészülést a közelgő megmérettetésekre. Tavaly a korosztályos Európa-bajnokságon és a világbajnokságon is dobogóra állhatott, arany -, illetve bronzéremmel a nyakában. Az Eb-győztes ezt az évet is jól kezdte: februárban Svédországban a Klippen Lady Openen négy győzelmet is aratott, s a végül a versenyt megnyerő japán lánytól kapott ki, ezzel bronzérmet szerezve. Sárospatakon pedig március első hétvégéjén már nem talált legyőzőre a 2. kadet minősítő versenyen. Motivációja van bőven, s még a nőiességében sem zavarja a birkózás, mint az interjúnkból kiderül.

  • Hogyan találkoztál a birkózósporttal, és mi fogott meg benne?

  • A két testvérem miatt kerültem ebbe a sportágba, ugyanis ők gyermekkorukban ezt választották, és így én már ebbe születtem bele. A legjobban az fogott meg benne, hogy itt saját magamért kell küzdenem, emellett nagyon jó a feszültség levezetésére.

 

   

     Fotó: OrosCafé
 

  • Kezdettől jól ment a birkózás? Sikeres voltál?

  • Nem azt mondanám, hogy a birkózás ment jól, inkább szerintem azt látták az edzők, hogy mennyire akaratos vagyok, és hogy nem adom fel: mindig én akartam nyerni. Igen, kicsiként is a versenyeken általában benne voltam az első 6-ban, természetesen fiúk között. 
     
  • A nemzetközi színtérre lépve a kadet Európa-bajnoki ezüstéremmel utólag elégedetlen voltál? Azért kérdezem, mert nyilatkoztad egy helyen, hogy a legvégén kikapni mindig a legrosszabb. Ez motivált a tavalyi szarajevói Eb előtt?

  • Az elején nagyon elégedetlen voltam, de utána rájöttem, hogy van még nekem elég időm ezen javítani. Igen, az tuti biztos, hogy a legvégén kikapni borzalmas érzés, mert egy nagyon jó eredménynek sem tudsz örülni, hiszen kikaptál. Ez is motivált, de inkább az, hogy minden áron azt akartam, nekem szóljon a magyar himnusz. 

  • Az Eb-n már sikerült aranyérmet szerezned, nem is akárhogyan, a döntőben tussal. Az idei Klippen Lady Openen is rendre kétvállas győzelmeid voltak. Ez gyakori nálad?

  •  Igazából nem gyakori, mindig ahogy kijön a lépés. 

 

  • Az utána következő athéni vb-bronzérmet hogyan értékeled?

  • Lehetett volna ez jobb is, én úgy gondolom. Viszont az biztos, hogy aznap csak ennyi volt bennem. 

  • Milyen erősségűnek látod a nemzetközi mezőnyt a korcsoportodban?

  • Legerősebbnek abban az évben láttam, amikor második lettem, de minden évben jönnek újabb és újabb versenyzők, akik „megkutyulják” a dolgokat. 

  • Orosházán és Békés megyében az Év utánpótlás sportolójának választottak. Most a fővárosban edzel, Ritter Diletta irányításával. Mennyi elfoglaltsággal jár az élsport, és mi fér még bele a mindennapjaidba?

  • Iszonyatosan sok munka van az eredményekben, de hát máshogyan ezt sajnos nem lehet csinálni: ha élsportoló akarsz lenni, akkor sajnos az egész életed rá kell szánni. Nem könnyűek a mindennapok, de az edzőmmel mindig úgy alakítjuk, hogy magamra és az iskolára is jusson idő. 

      

            Fotó: OrosCafé

  • Erre az évre mit tűztél ki célul?

  • Idén a legnagyobb vágyam, hogy kijuthassak az ifjúsági olimpiára. 

  • Nőnapon készül az interjú, így adódik a kérdés: hogyan őrzöd nőiességedet, mint birkózó? Mit szólnak a sportágadhoz a fiúk?

  •  Hát, nem tudom, én személy szerint úgy érzem, hogy tartom a nőiességemet. Nem tudom, mit szólnak hozzá a fiúk. Nekem van egy barátom, vele már elég hosszú ideje együtt vagyunk, szintén birkózó. Neki úgy tetszem, ahogy vagyok, a többi nekem nem számít. 

  • Nem tartasz a sportágra annyira jellemző "karfiolfültől"?

  • Sajnos már nem kell tartanom tőle. Körülbelül 2 évvel ezelőtt nagyon csúnyán eltört és sajnálatos módon, elég csúnyán meg is maradt. Úgyhogy, ha szeretném se tagadhatnám le, hogy birkózó vagyok. 

Darok József

 

 

 

 

Súlycsoport után egyesületet is váltott Lőrincz Tamás

 

  • Minden újabb siker egy építőkocka

  • Kiemelten fontos esztendő áll a hazai birkózók előtt, hiszen októberben Magyarország rendezi a sportág világbajnokságát. Az olimpiai ezüstérmes Lőrincz Tamás, becenevén Szöcsi számára is ez lesz az év legfontosabb versenye. Súlycsoport - és egyesületváltásáról is kérdeztük a sportolót, aki kisgyermekes apukaként készül az idei erőpróbákra, s tavaly már kislányával örülhetett egy vb-éremnek, hátha legközelebb is...

 

  • A londoni olimpián 66 kg-ban lettél ezüstérmes, a 2017-es vb-n 75 kilóban bronzérmes, de az év végén az Európa-kupán már 80 kg-ban voltál az ezüstérmes csapat tagja.

 

  • Miért volt szükség a súlycsoportváltásokra?

 

  • Határ a csillagos ég! – kezdi tréfálkozva Tamás. – Már nagyon sokat kellett fogyasztanom, az ideális súlyomnak már akkor is a 75 kilogrammot éreztem, s volt is pár érem abban a súlyban. Felmentem a 71 kg-ra, de ahhoz is sokat kellett fogyasztanom. Kipróbáltam a 75 kg-ot, rögtön jött két érem, ez önbizalmat adott a folytatásra. A 77 kilogramm lesz a súlyom a jövőben.

 

  • Mi változott a mozgásban? Erősödtél a súlygyarapodással? A hajdani „Szöcsi” már kevesebbet ugrál?

 

  • Kicsit kevesebbet. Sikerült megerősödnöm, időközben saját erőnléti edző segíti a munkámat, Kovács Lacee crossfit Európa-bajnok személyében, aki az amerikai Games-en is helyezett volt, szakmai körökben nagyon ismert szakember. Sike Bandiék is sokat hozzátettek, összetett munka eredménye. Most egy sérülés sajnos közbeszólt, két hete részleges térdszalag szakadást szenvedtem.

 

  • Orosz világbajnokot dobtál el a novemberi Európa-kupa döntőjében. Bárki verhető?

 

  • Így van, de azért maradjunk a realitások talaján. Mondjuk, azért ezt talán ők se gondolták! Nem 80 kilóban indultam egyébként, de rossz versenykiírást küldtek, abban még hat súlycsoport szerepelt, s kint derült ki, hogy 8 lesz. Így senki sem a saját súlyában versenyzett. Ennek ellenére sikerült egy ottani versenyzőt legyőznöm, vagyis egy oroszt Oroszországban, ez nagyon nagy szó! Ezekből próbálok folyamatosan építkezni. Építőkocka minden egyes siker.

 

  • A budapesti vb-n 2013-ban már szerepeltél, de helyezetlenül zártál. Októberben ismét világbajnokság házigazdája lesz a magyar főváros. Milyen gondolatokkal várod? Milyen hatással van rád a hazai közönség?

 

  • Természetesen ebben az évben ez a fő verseny, erre hegyezzük ki a felkészülést. Ifjúságiként és felnőttként is megadatott már idehaza világversenyen szerepelnem. A legutóbbi budapesti világbajnokságon sajnos nem úgy jött ki a lépés, ahogy szerettem volna, pedig jó formában voltam. Most azon dolgozunk, s az egész csapat azon lesz, hogy bebizonyítsuk, nem véletlenül van a birkózás az olimpiai sportágak közötti eredményességben a negyedik helyen.

 

  • Miért döntöttetek úgy testvéreddel, Viktorral, hogy az eddigi egyesületet hosszú idő után elhagyva, Ceglédről a Honvédhoz igazoltok?

 

  • Január elsejétől valóban a Budapesti Honvéd kötelékéhez tartozunk. Többször megkerestek már engem a klubváltás lehetőségével, de nem fogadtam el. Cegléd nagyon jó közeg, szerettem itt élni, s a mai napig szeretek itt lenni. Úgy gondolom, a sok szeretetet, amit kaptunk, meg is háláltuk. Most újjáalakul a szakosztály, s amit elkezdtek a Honvédban, az nekünk nagyon tetszik, hiszen egy egész életpálya-modellt terveznek a sportolóiknak. Nehéz döntés volt eljönni Ceglédről, de megmaradt a jó viszony, továbbra is támogatásunkról biztosítottuk az egyesületet.

 

  • Fél éves a kislányod. Újdonsült apukaként mit mondhatsz, milyenek egy sportoló hétköznapjai?

                                                                               

 

  • Az első hónap volt nehéz, amikor a világbajnokság előtti edzőtáborból az első héten hazajártam. Fárasztó volt. Meg kellett értenie a családomnak, hogy három hetet távol kell töltenem tőlük, hogy érmet hozhassak haza, nagyon örültünk, hogy sikerült. Most elég sokat tudok itthon lenni, az egyik szemem sír, a másik nevet.

 

  • Még egy olimpia tervben van-e?

 

  • Évről-évre szól a felkészülés, de úgy gondolom, Tokió még belefér a pályafutásomba. Most azonban a pesti vb-re kell 100 százalékosan koncentrálni.

 

Darok József

 

 

 

 

Ötven küzdelem öt küzdősportban

 

  • Öt küzdősportban tíz-tíz küzdelmet hajtott végre Lantos Lehel, váltott ellenfelekkel. A fiatal karatékának tulajdonképpen magával is meg kellett küzdenie, a kitartására is nagy szüksége volt, a végén a saját sportágában ,,feltöröltek vele", de így is nagyon jó győzelmi aránnyal zárta az 50 menetet.

                                                                                                                                  

  • Lantos Lehel fő küzdőstílusára, a kyokushin karatéra jellemző a sok ember elleni küzdelemsorozat, akár a danvizsgák részeként, akár személyes erőpróbaként, a csúcsa pedig a 100 kumite (küzdelem). No de honnan jött az ötlet, hogy öt különböző küzdősportban teljesítsen összesen 50 menetet? - kérdeztük a 25 éves, junior Európa-bajnok sportolót.
  • - Nyáron vizsgáztam a 3. danra, amit 50 mérkőzés zárt volna, de a nagy hőség miatt, valamint mert versenyre is készültünk, a vezetőség eltekintett a teljesítésétől, 10 küzdelem volt végül - válaszolta Lantos Lehel, hozzátéve:
  • - Ebből kiindulva úgy döntöttem, mindenképpen megcsinálom az ötvenet, de akkor már a saját stílusunk, az Immortals rendszerének megfelelően. Ez pedig különböző küzdőstílusok keresztezését jelenti, a földharctól a karatéig. - A danvizsga és a verseny után kezdtem neki egy 13 hetes felkészülésnek, reggel munka előtt futással, illetve úszással, munka után küzdőedzésekkel, amiben mindig rendelkezésemre álltak a versenyzőim, de bejártam a brazil jitsusok gyakorlásaira is
  • - mesélte a Csongrádon munkaügyi előadóként dolgozó fiatalember. Nincs tudomása arról, hogy ilyen jellegű erőpróbát, ötven ember ellen, öt küzdőstílusban bárki teljesített volna előtte. A másfél perces küzdelmek ötven százalékából kellett győztesen vagy döntetlennek kikerülni, váltott, pihent ellenfelekkel szemben. Mint Lehel elárulta, a december 2.-i megmérettetésen, mely a Wellness Colosseumban zajlott, a legnehezebbnek az átállás bizonyult a sportágak között. A birkózásból még könnyű volt átváltani földharcra, de abból a bunyóra, tehát állóharcra már lényegesen nehezebb.
  • - Amikor már feloldódtam, lement a fele, a második 25-re már a kondíció lépett be, elő kellett szedni mindent
  • - vallotta be. Az ökölvívásról a kick-boxra átmenni ismét könnyítés volt számára, hiszen ott már használhatta a lábát, ami nagy fegyvere. - A záró 10 menetet a karatéban kellett megvívnom, amiben a legjobb vagyok, addigra viszont már 40 küzdelem volt bennem, így az hagyományos kyo-vizsgának tűnt, nevezhetjük ,,felmosásnak", bár még ott is sikerült menetet nyernem - sorolta a megpróbáltatásait Lehel.

                                                                                                                       

  • Összességében 30 győzelme született, 11 döntetlen és 9 vereség mellett, ez 82%-os teljesítmény. Segítői, vetélytársai a versenyzői, valamint a brazil kitsusok és szegedi sportolók voltak. - Személyes jelentőséget tulajdonítok az 50 küzdelemnek, önmagamnak szerettem volna bizonyítani. De célunk az is, hogy ezáltal az Immortals klub is nagyobb figyelmet kapjon, növekedjen a taglétszámunk, elismertebbek legyünk a városban, és esetleg terjeszkedhessünk - mondta Lehel. Az egyesületben jelenleg 40-50 sportoló jár rendszeresen edzésre, s van egy előkészítő gyerekcsoportjuk is. A klub vezetője elárulta, folyamatban van a vizsgarendszerük kidolgozása, áprilisban már vizsgázhatnak tanítványai. S hogy az 50 küzdelmet is utána kell-e csinálni, azt válaszolta, abban még nem gondolt bele, de magasabb övfokozatokra biztosan bizonyítani kell majd minden stílusban a tudást, ha nem is ötvenszer.

​                                                                                

Darok József

 

 

 

Keresés